Ragyogott az arca … (Mt 17,2)

A képernyőn vibráló képek és videók világában élek… Azon kapom magam, hogy  már megint a facebookot pörgetem… Hoppá, ismét elrepült másfél óra a gép előtt… A monitorok, táblagépek és okos telefonok percenként elborítanak mesterséges fényükkel, de úgy tűnik, mindhiába: az arcom, a szívem, a lelkem nem ragyog?. Érzem, hogy többre vágyom… A fizikain túli ragyogást keresem. Tekintetemet az örök Világosság felé irányítom, ahogy Jézus tette minden nap, minden percben. „Ragyogtasd rám arcod fényét, Uram!” S lám: nem azért láthatták meg az apostolok Isten fényét Jézusban fölragyogni, mert ő oly feltétlen bizalommal hagyatkozott rá az Atyára? Hová irányítom tekintetem? Mely fényforrásnak engedem, hogy beragyogjon? Mert ahová nézek, azzá válok.

(Árnyék mögött fény ragyog,

Nagyobb mögött még nagyobb,

S amire nézek, az vagyok.

Gyökössy Endre)